Építészet és oktatás

Lead: Nagy érdeklődéssel olvastam az Utóirat legutolsó számában (2007/6) Tatai Mária „Legyen az építészet mindenkié” című cikkét, amelyben egy korábbi – Szegő György által felvetett – gondolat kapcsán feleleveníti, ill. aktualizálja a „Kerekegyházi kísérlet” néven ismert iskolaprogramot. Ennek és az ennek előzményeivel kapcsolatos tanulmányok lényege az volt, hogy megpróbálta a „környezetkultúrát”, mint tantárgyat beemelni a kisiskolások nemzeti alaptantervébe. Tatai Mária környezetünk egyre romló minőségének egyik okaként azt jelöli meg, hogy ez, és hasonló kísérletek rendre kikerülnek az iskolák tananyagából. Magam ezzel mélységesen egyet értek, de tovább mennék. Azt merem állítani, hogy romló környezetünkért a magyar felsőoktatás is – ugyanilyen részben – felelős.

1. Tétel: Témafelvetés. Az említett legutóbbi Utóirat-számban egy másik írás is felkeltette érdeklődésemet. A folyóirat közli Pof. Emeritus Stefan Lengyel „Designpraxis és képzés ma” címen a MOME-n tavaly októberben tartott székfoglaló előadását. A szöveg szinte folytatása lehetne Tatai Mária írásának abban az értelemben, hogy ez mintegy átevez a felsőoktatás területeire, és teszi ezt úgy, hogy siet kijelenteni: nem kíván az Egyetem belső problémáival, érts: az egyetemi oktatás magyarországi problémáival foglalkozni, csak felhívja figyelmet arrra, hogy a design ma már nem az egyes tárgyakra, hanem összefüggésekre, struktúrákra, használati folyamatokra koncentrál. Persze ez megfelel korunk nem lineáris életformájának, amelyet nevezhetünk valamiféle rejtett rendnek, és amely a nem lineáris geometrián és algoritmusokon alapuló szoftverek megjelenésében vált értelmezhetővé. Ehhez azonnal hozzá lehet tenni, hogy már a 90-es évek évtizede is a digitális technológia évtizede volt, amelyben –azt mondhatjuk - alapvetően a matematikai gondolkodás vált uralkodóvá.
2. Tétel: Kapcsolódások. A változást - jól érzékelhetően – valóban a design indította el, de a 2000-es években már az építészeti környezetre ható nagy formátumú kísérletek lesznek jellemzőek. Ezek hátterében az említett nyitott szoftverek állnak, amelyek a multimediális design-ból, az autógyártás területeiről, és az animációs filmgyártásból kerülnek át az építészeti kísérleti műhelyekbe.
Ismert példa, hogy Nicholas Grimshaw a Waterloo pályaudvar épület tervezésénél Robert Aish (a Bentley Systems Inc. ) által kifejlesztett Costumobjects (ma már „Generatív Components” néven szereplő) parametrikus, komputer-modellezésre szolgáló programot alkalmazta, amelyet a Grimshaw and Partners iroda 2002 májusában mutatott be a 150 neves kutató részvételével megtartott Bentley Nemzetközi Konferencián. A konferencián R. Aish maga 12 prezentáción mutatott be több irányban hajlított lemezekre definiált generált, és interaktív geometriákat. Egyébként Aish a program kifejlesztésében együttműködött más vezető építészekkel is, Fosterrel például, vagy Gheryvel, sőt szerkezetesekkel is, köztük az Arup, illetve a Happold irodával. Az Utóirat legutóbbi számából harmadikként Bugya Brigitta „Építészeti innoáció non-lineáris geometriával” című cikke idézhető még ide. A szerző arról ír, hogy a 2007 júniusában, Louisianaban megnyílt Az építészet határai című kiállítást Cecil Balmond-nak, az Arup cég konstruktörének szentelték, aki munkáit különböző területek (a matamatika, zene, természettudomány) területén végzett elméleti kutatásaira alapozza, ill. innen veszi inspirációit rendkívül dinamikus szerkezeteihez, és aki 2005-ben, Phiadelphiában megalapítja a Non-lineáris Kutatóintézetet.
3. Tétel: Az iskolák. A fent vázolt kutatásokban az Egyetemek is részt vesznek, vagy önálló kutatási programjaik vannak, (főleg az USA-ban, Angliában és Hollandiában), ezek aztán beépülnek a tantervekbe, néhol az oktatás egész struktúrája átalakul, új módszereket vezetnek be, ahol a kutatás alapkövetelménnyé válik. Kiterjedt publikációjuk révén nálunk is jól ismertek például az AA School oktatási módszerei, nem akarom, és nem is tudom részleteiben ismertetni kurzusaik tematikáit, de ha csak belenézünk a minden évben gondosan összeállított prospektusaikba, azonnal észrevesszük, hogy nem „tantárgyaik” vannak, hanem „programjaik”. A hallgató olyan programokon vehet részt, mint például Patrik Schumacher , Yusuke Obuchi (és mások) által vezetett Design és Kutatás címen meghirdetett 16 hónapos (MA) kurzus, ahol a legújabb (neves építészekhez köthető) digitális módszereket, és elméleteket, kutatják, úgy, hogy az alkotókat meg is hívják.
A Delft-i TU-n Kas Oosterhuis felépített egy „Protospace”-nek nevezett pavilont, ahol 2007. februárja óta hallgatók bevonásával nagyon érdekes kutatások folynak. A Hyperbody Research Grup elnevezéssel publikáló, mindig változó összetételű csoport többek között a Sim-City játékhoz hasonló város-élet szimulációkat hoz létre, vagy a Festo hidraulika-céggel együttműködve mozgatható épületelemekkel, un. „ipari izmokkal” kísérleteznek, amelyek hátterében persze az Oosterhuistól ismert interaktív térszerkesztések használatára irányuló (környezet-) pszichológiai kutatások vannak. És… ezekben az iskolákban kutatási téma a terek virtuális lehatárolása éppen úgy, ahogyan a tömegtermelés, az ipari előregyártás „egyedivé” tétele CNC-gépek használatának, ill. fejlesztésének lehetőségeit kutatva.
Marcos Novak az elmúlt évben itt járt Magyarországon, sokan voltunk ott KÉK-beli előadásán. Sokan ismerik „Liquid Architectures in Cyberspace” című, már 1991-en megjelent munkáját, amely teljesen új utakat nyitott a világ építészetében. Ismert tény, hogy azért ment oktatónak éppen a California University-re, mert ott, Santa Barbarában működik a Nanosystem Institute, és kutatásait összeköti az intézet korszerű anyagokra irányuló kutatási programjaival.
4. Tétel: Hazai helyzet. Fenti példákkal nem az a célom, hogy prognosztizáljam a közel- (vagy távoli) jövő magyar építészetét, és felsőoktatási módszereit, de fel szeretném hívni a szakmapolitikusok figyelmét azokra a változásokra, amelyeknek mindnyájan szemtanúi vagyunk a szakmában, világszerte.
Minden egyetemi oktató fel tudna sorolni jó pár európai építész iskolát, amelyekkel összehasonlítva saját felsőoktatásunk szerkezeti felépítését, vagy tanterveit, túlságosan tradicionálisnak tűnhetünk. Nálunk az áthagyományozó, generációról generációra átadott tanterveknek vannak intézményesen megtámogatott hagyományai, és a posztgraduális képzések váltak színtereivé a kísérleteket is eltűrő, megtapasztaláson alapuló innovatív tudás megszerzésének. Minden iskola kötelezően szabályozott létszámú, hallgatóval ill. minősített oktatóval kell rendelkezzen. Az oktatók kötött tantervben, évről évre ugyanazt az ismeret-anyagot adják le, amely persze az oktató személyiségétől függően nemiképpen változhat és a számonkérés módszerei talán még kötöttebbnek tekinthetők. Kialakult a tömegoktatási forma rutinszerűen megszerezhető ismeretekkel, amely önmagában nem lenne baj, ha azt nézzük, hogy egyre többen jutnak hozzá építészeti ismeretekhez. A baj ott van, hogy az elitképzés szerepét még most is csak (a nem akreditálható) mesteriskola tudja betölteni, és az sem a legkorszerűbbnek tekinthető tanmenettel.
5. Tétel: Változás lehetősége. Vannak változásokat sürgető, a változok lehetőségeit felvetni képes korszakok, és vannak olyan korszakok, amelyek feladata a kibontakozás és végrehajtás. Most, a 21. sz. fordulóján – láthatóan – a változások korát éljük (és ez a kijelentés már közhely). 2. és 3. felvetésemben nem azt akartam mondani, hogy most minden hazai építész iskolának non-lineáris geometriát, programozást, hálózatok, elágazások, mintázatok formatanát, vagy relációelméleteket kell oktatnia, de az biztos, hogy megváltoztak az idők. Egy teljesen új nyelvhasználat jelent meg az építészetben, amely alkalmas egy újfajta gondolkodás hordozására, és ez a gondolkodás nem jeleníthető meg a régi nyelvhasználatban. Feyerabend irja valahol a „Módszer ellen” című könyvében (szabadon idézem), hogy vannak rejtett fogalmi összefüggések, amelyeket ábrázolásmódjaink nem képesek megközelíteni, és amelyek ennélfogva nem csak nincsenek, de az adott ábrázolásmódban elképzelhetetlenek is. Szemléletünk ábrázolásmódról ábrázolásmódra való fejlődése azonban gyakran teszi elképzelhetővé az elképzelhetetlent.
Olyan változások szükségesek az építészoktatásban tehát, amelyek eredménye valamiféle inkommerzurabilitás (inkommerz szóból képzett angoleredetű idegen szó, nincs magyar megfelelője, bocsánat; abban az értelmezésében használom, amelyben ez a gyermekkora jellemző gondolkodási képességet, vagy a gyermekek világhoz való viszonyulását jelenti). A paradigmaváltások időszakában ezt a szellemi állapotot a kutatás, a research hozza létre, annak teljes módszertanával. (Az angol research szó a magyar megfelelőjénél tágabb értelmezést jelent).
Tehát: mit állítok? – (állítunk talán többen egyetemi oktatók). Nem kevesebbet, mint azt, hogy a „tantervek” (ezt a szót vagyok kénytelen használni, amíg nem találjuk meg a megfelelőt) kutatatásra kell épüljenek szinte öngerjesztő módon állandóan meghatározva önmagukat, a kutatási programokba be kell vonni a hallgatókat, amely „bevonás” az oktatás maga. A változásra a kétlépcsős oktatás ad lehetőséget, és a fenti program Msc, ill. MA szinten képzelhető el. A Bsc-szinten – szükségszerűen - maradnia kell a kommersznek, a meglévő „áthagyományozó” oktatási formának.
6. tétel: Research. Tanyavilággal foglalkozni például, ma már nem azt jelenti, hogy előveszem a néprajzot, vagy a történelmi munkákat (azt is), hanem sokkal inkább azt, hogy újra végigjárom a „kutatók útvonalát”, új felfedezésekre, mindig új értelmezésekre felkészülve, amelynek lehetőségeit a mindig változó nézőpontok, és a gondolkodás új eszközrendszere, az új nyelvhasználat teremti meg. Ha egy táj elromlott, egy új szellemi látásmód képes e új beavatkozási lehetőségekkel eredményesen kísérletezni, vagy ha egy várost, vagy annak részeit elhagyták a szellemi hierarchiák, felírható e egy új problématérkép új gondolati eszközök bevetésével? Az egyes diszciplinák, vagy a különböző művészeti ágak nyelvhasználata közötti átjárhatóság, a metaszintek, a metanyelvek kutatása magának az eszköztárnak kibővítését jelentheti, maga a nyelvhasználat az egyik legfontosabb kutatási téma. Természetesen idetartoznak a relációk, a viszonylatok, az olyan témák, mint az új anyagok és design, a környezet és megújuló energiák, ház és város, vagy a viselkedés és környezet kapcsolatának megismerésére irányuló, az építészeti gondolkodást alapvetően befolyásolni képes, valójában létező, de módszereikben megújulásra váró vizsgálatok, kutatások…és így tovább. A diákság érzékeny az aktualitásokra, és a szterotípiák felülvizsgálatára. Mester szinten már nem a séma-készlet bővítése a feladat, hanem – sokkal inkább – az, hogy a sémakészlet nyelvhasználattá váljon, olyan nyelv használatává, amely gondolatokat képes közvetíteni. Ezen a szinten ez jelenti a megfelelő hatékonyságot.
7. Tétel: Utóirat. A Szent István Egyetem Ybl M. Építéstudományi Karán most azon dolgozunk, hogy létrehozzunk egy „Épülettervező és Kutató” Msc.-t, ill. megteremtsük ennek szellemi és intézményi feltételeit. Meg kívánjuk tartani a posztgraduális képzésünkben már hatékonynak bizonyult, modul rendszerű oktatási formát is, ill. az un. „tantárgyak” helyett inkább un. „transzdiszciplináris vonulatokat” szeretnénk létrehozni, jól megcélzott kutatási programokkal.

Kapy Jenő