Az új alkotó generáció fokozatos felértékelődésének lehetősége¹

Az új művész-generáció lehetséges feladata

-mélyről fakadó valóság megközelítése, amelynek minden más csak dísze
-kozmikus teljesség felé való törekvés
-törekvés a világ egységének érzékeltetésére
-örök lényeg keresése, ennek pszichikai átélése
-esetleges – mesterséges és szükséges – egyetemes keresése

Az anyag értelmezése

-az anyag az abszolútum tapintható formája
-sűrűsödés fogalma: szubsztancia helyett konvergencia (összpontosítás)
-„az anyag szíve”: mindenben benne van a „kozmikus lényeg”, amely megtapasztalható
-anyag – élet – energia fogalma együtt értelmezendő

Az anyag és a szellem

-nem két dolog (a dualizmus lehetséges tagadása)
-az anyag a szellem anyaméhe
-a szellem pedig az anyag felsőfokú állapota
-az anyag folyamatos spiritualizálódása, szellemivé válása

A Nooszféra fogalma

A Föld gondolati burka, kozmikus szövet, amely az anyag spiritualizálódása folyamán jön létre; a folyamatban a Nooszféra egyre sűrűbb lesz, és visszahat a bioszférára.
Ebben az összefüggésben értelmezhető az alkotó szubjektum egyre növekvő felelősége.

A Noogenezis

-T. de Chardin evolúciós elmélete Bergson „Teremtő Fejlődés” c. munkájának hatására
-Az anyag szellemivé válása határozott irányba fejlődő folyamat (amelyben a teremtő emberi szellem döntő szerepet játszik)
-van egy kozmikus „alapszövet”, mint felülről jövő reflexió
-van a pszichikum, amely az anyaggal való kapcsolatban olyan szellemi teljesítményekre képes, amelyben a személy, mintegy meghaladva önmagát, szupraperszonális személyiséggé válik ebben a pszichologizmusban
-ez a pszichologizmus alulról jövő reflexióként, mint egy örvénylés hat a Nooszférára
-az egyszerűbbtől az összetett felé göngyölődnek a dolgok, miközben egyre jobban szervezett korpuszkulák alakulnak
-minél bonyolultabb a korpuszkula, a pszichizmus annál magasabb fokú
-ebben a folyamatban létrejön a Nooszféra, mint egyre sűrűbb láthatatlan szövet

A Nooszféra evolúciója

„Fejlődő teremtés”, mint a Földgolyó globális pszichizmusának önmagára való központosulása. A kollektív reflexió planetáris méretekben növekszik az egész földgolyót átfogva. Ebben a viszonylatban határozható meg az alkotó személyíség világban való helye és szerepe.

A személy

Teremtő sodródás ragadja magával az alkotó, cselekvő embert valamiféle állapot felé, ahol minden egyes személy arra hivatott, hogy meghaladja önmagát. Ugyanakkor a közösségi tudat valamiféle szellemi egyesülésben megtapasztalja a „reflektív létezőt”, és azt perszonalizálja.

Az „Emberi jelenség” fenomenológiája

-kísérlet az ember helyének megjelölésére a világegyetemben
-„Isten nem helyettünk cselekszik, hanem cselekvővé tesz bennünket”, de ki kell, táruljunk e kegyelemnek”
-az agapé fogalma
-transzcendens OKSÁG > Omegapont
-csak a végtelen, áldozatokat felvállalni tudó szeretet (az agapé) tudja fenntartani az „életlendületet” (Bergson). Az Omegapont az a pont, amelyben az ember által létrehozott „szellemi minőség”, az embert beteljesítve, egyesül a végtelen szeretettel. „Az Isteni Testibe merül, a Testi új színt ölt magára Sugár-Energiává változik.”

1-Teillard de Chardin és Bergson fogalmi konstrukcióit használva

Kapy Jenő